Hétfő

Nos, a mai nap egy kisebb fajta tragédiával kezdődött. Egyúttal pedig egy utazás is elkezdődik.

A mérlegre állván az ősrégi vicc jutott eszembe, amikor Juci erotikusan búg a férjének:

– Drágám, vegyél nekem valami pirosat, ami egy másodperc alatt van 200-on

– Tessék itt egy fürdőszobai mérleg.

Ajjajjajj. Szóval a mérleg 79,4 kilót mutatott ma reggel, ami úgy uszkve 15 kilóval több, mint amennyit látni szeretnék. Lehet itt vergődni, hogy ezek cska számok, stb, stb, úgyis elég magas vagy hozzá, egyenletesen oszlik el rajtad, így is szép vagy, így is szeretünk, ne fogyózzál, beteg leszel, és társai. Nos, ez mind sokat segít. Ja, és fogadjam el magamat. Jó. Majminnyá.

Anno, egyezer évvel ezelőtt valamivel magasabb súlyról nekiveselkedtem és leadtam majd’ 20-at, amiből visszajött 5, és onnantól évekig jól elvoltunk. Aztán a szokásos: szerelem +5 kg. Esti/éjszakai zabálások, pardon, romantikus vacsorák. Gyerekek +20..ikrek. Lement x, visszajött y. Ülőmunka, időhiány, kényelmesség. Jojó effektus. Fel, le. Még több fel, le. Még több fel, stb, aminek a végén megsemmisülve állok egy hétfő reggelen a mérlegen és látom, amit látok. Nem elég, hogy hétfő reggel, de rám ordít az a rohadék mérleg is, hogy már a bmi alapján is túlsúlyos vagy. Ó hát kösz szépen.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudom mitől lett ez ilyen. Persze, hogy tudom. A lelki háttere megint egy más kérdés. A blog célja, hogy kibogozzam magamat, és a kajával való kapcsolatomat. Amellett, hogy szigorú diétára fogom magamat egyúttal, és a kilókkal együtt szeretném a bánatomat is elveszíteni.